Történt valahol Abszurdisztánban, az AbszurdiHASZ falai közt...
Avagy, tanmese a kiadókról
- Fõnök! Fõnök!
- Mi van?
- Megjöttek az éves jelentések...
- Beszélj.
- Rossz híreim vannak. Egyre fogynak az eladások.... Végeztünk néhány számítást, és ha ez így megy tovább, attól tartok, pár éven belül lehúzhatjuk a rólót...
- Micsoda??! Hogy lehetséges ez?
- Fõnök... az a baj, hogy egyre fejlettebb a technológia... lassan nem lesz szükség a terjesztõhálózatunkra! Ezek a kis mocskok maguk is le tudják másolni, már nincs szükség a gépparkra meg a logisztikára... És amúgy is túl drága a gyártás és elõállítás, a terjesztésrõl és az adókról nem is beszélve.
- De hát nem illegális a másolás?
- Azt a nagytesóék már legalizálták... szedik is utána a pénzt, hiszen a negyedét mi kapjuk!
- Hát akkor hazudjuk azt hogy illegális!
- Na de fõnök... nem hazudhatjuk be direktbe...
- Miért?
- Hát mert a nagytesóék jogszabályba tudták foglaltatni! Sajnos jobbak a kapcsolataik mint nekünk... Megint felháborodás lenne belõle.
- Akkor legalább sugalljuk azt minden nyilatkozatban, mintha illegális lenne. Más megoldás nincsen? Vendéglátósok?
- Na de fõnök... nagytesóék azoktól is szedik a pénzt... hiszen a negyedét annak is mi kapjuk...
- Akkor nincs valami más megoldás?!
- Fõnök... talán mi is legalizálhatnánk valamit...
- Mire gondolsz?
- Nagytesóéknak jól bejött ez a legalizálós biznisz, elég szépen akasztanak is le belõle... Talán már nem is kell soha többé dolgozniuk! Mi viszont le vagyunk maradva mint a borravaló... Így arra gondoltunk, ha már mindenki másol, akkor - bár eredetileg mi tettük illegálissá - most pénzért mégis legalizálhatnánk a másolást!
- Micsoda?? Ezt meg hogy gondoltad?
- Hát úgy mint nagytesóék... ezzel a hologramos matricával elég jó pénzeket tudnak szedni.
- Na de a másolás már legalizálva van, nem?
- De csak szigorúan magáncélra! Arra gondoltunk... mi lenne ha az üzleti célú másolást is legalizálnánk...
- Mégis hogy? Engedélyezzük hogy a hamisítványokat árulják a piacon?!
- Gondoltunk már rá... Éves tagdíj fejében legálisan mehetne a hamisított piaci árusítás. Így legalább a terjesztõhálózatról is levennének terhet, és szabályozottan mehetne a piac, központosított ellenõrzés alatt.
- Észnél vagy?! Hiszen eddig folyamatosan ez ellen léptünk fel, nem vezethetünk be erre éves tagdíjat!!
- Meg még más gond is van vele... Ezek az ukrán piacosok nem akarnak együttmûködni velünk. Helyette sokkal jobb ötletünk van a dologra.
- Ki vele!
- Sokkal nagyobb pénzek vannak a vendéglátásban... üzleti felhasználásról van szó, és sok köztük a másoló, egyre több... nem beszélve errõl a sok írott promóciós lemezrõl. És a lényeg: vannak akik jól is keresnek vele. Talán ezekbõl kéne valamit lehúznunk...
- Na de a vendéglátósokból már szednek nagytesóék a lejátszás után, nem? Hiszen a negyede a miénk, csak ez az összeg kilenc jegyû évente!
- Ugyan fõnök... errõl nem kell tudniuk. Van pár jogszabály, néhány embert ráállítottunk a dologra.... Sikerült kihozni belõle, hogy magáért a másolásért is jár nekünk. Még a régi idõkbõl származik, amikor nem voltak otthoni másológépek, csak pár bennfentes havernál.
- Na de hogyan veszitek rá õket hogy fizessenek?
- Csinálunk egy propagandát, majd megfélemlítjük és folyamatos ellenõrzés alatt tartjuk õket.
- Ezt hogy akarjátok elérni? Hiszen nincs hatósági jogkörünk, egyesület vagyunk...
- A rendõrség közremûködésére gondoltunk. De ezek azt mondják, még velük együtt sincs jogunk kutakodni a vendéglátós pultokban.
- Más lehetõségek?
- Van pár régi haver a vámosok között... Beszéltünk velük, õk bevállalják, és megvan hozzá a jogkörük is. Beadjuk nekik ugyanazt a szöveget, mint amit az ukrán piacosoknál. Esetleg az APEH-et is be lehet vonni.
- Na de hogy veszitek rá õket, hogy fizessenek?
- Valami jól hangzó szöveget kéne kitalálnunk... Például, hogy a zenészeknek szedjük a pénzt, az mégis milyen nemes cél. Ezek közt egyre több amelyik maga is próbálkozik zeneírással, és arra gondoltunk, talán ezzel tudnánk megfogni õket.
- Ezt hogy akarod tálalni?
- Nos... Arra gondoltunk... talán egyesületbe kéne õket tömöríteni, éves tagdíjjal. Persze ezen felül még fizetnék az éves átalányt a másolásért is.
- És hogy veszitek rá õket hogy lépjenek be?
- Adunk nekik egy kis pénzt a saját zenéik után. Persze miután már csak respektbõl is befizették az éves tagdíjat.
- Gondolod hogy ez elég lesz?
- Adunk nekik pár további kedvezményt... Például az éves átalányból, így összesen pár ezerrel kevesebbet fizetnek. De a hangsúly a saját zenéken, manapság úgyse könnyû zenét kiadni, ezek a szerencsétlenek meg pár forintnak is örülnek.
- Na és amelyik nem akar belépni?
- Annak adunk kedvezményt a bírságból, persze annak fejében ha belép.
- És amelyik nem akar éves tagdíjat fizetni?
- Hát erre is kitaláltunk pár módszert... az egyik a lemezenkénti jogosítás. Végeztünk némi számítást... úgy gondoltuk hogy a bolti ár kétharmadát még hajlandóak megfizetni érte. Összességében így is többszörös a profitunk rajta, plusz kiadások nélkül. De mivel bekérünk minden listát, számlát, szerzõdést, és az egészet postán kell beküldeniük, egy idõ után úgyis megunják és maguktól befizetik az átalányt. De a bennfentesek üres CD-re is kaphatnak matricát, így a listákkal se kell szarakodni, nyugodtan el lehet rakni a pénzt.
- És mit csinálunk a pénzzel?
- Csináljuk úgy mint nagytesóék. A felosztás a lényeg, a felosztás... egy részét persze alapból el lehet rakni, csak mert rajtunk megy át a pénz. Ha elegen belépnek, már a kezelési költségből is lecsurranhat évi tíz-tizetnöt guriga...
- És gondolod hogy így fizetni fogják a pénzt?
- A lényeg, hogy elhitessük velük hogy ez nemes cél, a zenészek érdeke, enélkül nem kapnak pénzt, csak fizetniük kell! Persze van pár módszer arra, hogy kihozzunk belõle pénzt... a felosztás a lényeg, a felosztás! Nagytesóék jól kitalálták, róluk kell példát vennünk. Beszedjük a pénzt, aztán a mindenféle sosem hallott külföldi kiadóknak félrerakjuk. Egy idõre. De nem kell sokat várni, ha nem jelentkeznek érte maguktól, akkor miénk a pénz, szétoszthatjuk egymás közt. Addig akár be is fektethetjük valahova, így addig is nekünk kamatozik.
- Nem lesz ez így gyanús?
- Ugyan... nagytesóék is így csinálják, õk öt évig õrzik a pénzt. Utána megy a közösbe, aztán meg felosztják. Õk még nyugdíjpénztárat is csináltak hozzá, ahova pakolhatják a pénzt kamatadó nélkül, ráadásul adókedvezményekkel. De mivel a legtöbb kiadóról az életben nem hallottunk, így kizárt hogy valaha is jelentkeznek a pénzért. Tehát az is a miénk, nyugodtan el lehet rakni. A felosztás pedig titkos, így senki nem tudja nyomon követni a pénz útját.
[késõbb]
- Fõnök! Megjöttek az új jelentések!
- Beszélj!
- Egész jók a jogdíjbevételek! Megérte belefogni a legalizálás-bizniszbe!
- Hogy alakulnak az arányok?
- Az a baj fõnök, hogy még mindig kevesen fizetnek átalányt... És sokan elégedetlenek... Kéne egy újabb propaganda.
- Hát rajta, csináljatok hírverést! Szervezzétek be õket. Pár fenyegetõ körlevél... médiapropaganda... Tudjátok a dolgotokat.
- Fõnök... az a baj, nem elég hatékony a szóbeli propaganda...
- Hát akkor rajta, egyeztessetek a vámosokkal! Szép summa jön le a bírságból is, és így legalább meg is félemlíthetjük õket. Szervezzetek razziákat, vidéken is.
- De fõnök... van itt még pár gond...
- Micsoda?
- Hõbölögnek az emberek... valami kreatívkommon izét emlegetnek... Meg szabad másolást...
- Szabad másolás???! Mi a tököm... Elment az eszük ezeknek?!! Hányan vannak!
- Sokan... és elégedetlenek. Van valami szervezõdés is mögöttük. Mit csináljak velük?
- Franc beléjük! Amelyik ilyen kreatív szarsággal jön oda, annak adjál matricát, legalább addig se hõbölög. A többi után meg úgyis fizeti a pénzt.
- Rendben fõnök!
[késõbb]
- Fõnök! Kész vannak az éves jelentések!
- Beszélj!
- Nagyon jók az éves jogdíjbevételek! Még sosem voltak ilyen magasak a beszedett összegek. Nagytesóék is egyre jobban csinálják, minden új technikai kütyü után szednek valamit... Amikbõl persze nekünk is csorog befelé rendesen a pénz, hiszen a negyede a miénk!
- Egyesületi tagok?
- Átléptük az ezres határt! Ennyien fizetnek éves átalányt, így már csak a kezelési költségbõl is egész szép summa lejön... És csorognak a korábban félretett pénzek is, amiknek a kezelési ideje lejárt, de nem jelentkeztek érte.
- Gratulálok! Remek munkát végeztetek. Megduplázom az éves prémiumotokat!
- Fõnök! Van még pár dolog...
- Ki vele.
- Mivel ilyen jól alakulnak a jogdíjbevételek... a számítások alapján lassan már nem is éri meg gyártatni meg terjeszteni. Egyrészt ki se kell adni hozzá, már onnantól hogy megírták a zenét, a mi jogkörünk szedni utána a pénzt. Ezek meg úgyis lemásolják maguknak, így a gyártással meg terjesztéssel se kell szarakodni... Elég ha szedjük utána a pénzt! Így sokszoros a profit is, és nem kell tökölni a logisztikával se. Talán még pár év és még tovább fejlõdik a technika... Esetleg a CD is kimegy a divatból, így a számlistákkal meg matricákkal sem kell szarakodni, úgyis csak nyûg az egész. Elég lesz szedni az átalányt. És amúgy se tudtuk volna egyesével leellenõrizni azt a rohadt sok CD-t, tehát eleve bekérni is totál felesleges volt õket...
És hogy hogyan hangzik ugyanez a történet mások tollából? Hát így:
